A 2011-12-es iskolaév összefoglalója:

Túl a tanuláson…,
ez történt a 2011-12-es tanévben, Pannonhalmán a nyolcadik osztályban.

Rekollekcióval kezdődött a tanévünk.
Pontosabban Veni Sancte-val, ami különös és hangulatos volt, mert ekkor kezdtük "birtokba venni" a Hospodár-kertet, ahol azóta több alkalommal volt nagyon szép és élménydús, emlékezetes szentmisénk, illetve a ballagás is.
Az első hétvége a lelkigyakorlaté volt.
Alsóőrsre mentünk, ahol a 2-3-4 ágyas szobák és a tetőtérben történő alvás nyújtott új élményt. De felejthetetlen volt Antal atya vezette elmélkedés is, amikor az Exupery: Éjszakai repülés c. könyve alapján kaptunk életre szóló szemléletformáló hívószavakat és metodikát.
A szomszédokban is hagytunk maradandó nyomot, amely nem éppen volt azonos az általunk átéltekkel.
A Török-háznál tapasztalt panoráma mindenkiben az "ide még visszajövök" érzést keltette. De a vasárnap meglátogatott balatonfüredi Lóczy-barlang - amely kisebb volt a vártnál - ugyancsak tanulságos volt.
A három újonnan érkezett osztálytársunk beilleszkedésében és a barátkeresésben is szerencsés alkalom volt. Az osztályfőnök feleségének segítségére nagy szükségünk volt, de így legalább családiasabbra sikeredett az évkezdő csoportfoglalkozás.
Visszaérkezve Pannonhalmára, belevetettük magunkat  tanulásba. Ki jobban, ki kevésbé.
A kollégiumi elhelyezés nem sokban változott a tavalyi iskolaévhez képest. Igaz, egy emelettel feljebb költöztünk, és minden boxhoz jutott most ablak is :), a harminc fős háló az maradt. A kialakult baráti kapcsolatokat is jobban figyelembe véve, talán sikeresebb, komfortosabb elhelyezést sikerült kialakítani, amelyen év közben - olykor kénytelen módon - kellett változtatni.
A tanulás monoton mivoltát  - pedig Pannonhalmán nagyon színes a tanulás lehetősége és hangulata :) - bakonyi kirándulással törtük meg még szeptember végén.
Ezt megelőzően - a szülőktől is jött információ és igény okán -  az alsóőrsi főzéskor felszínre került érdeklődést kielégítendő, a tápi skanzenben töpörtyűkészítést szerveztünk egy szombati délutánra. A hangulatos délután és finomra sikeredett eredmény, mindazonáltal igazolta, hogy a szombat délutánok csak látszatra kitöltetlenek. A fiúk egy maroknyi csapata vette igénybe a meglehetősen kényelmesen megoldott programlehetőséget. Győzött a foci és a PC.
Ez után volt az első tájfutás, ahol az egész osztály részt vett.
Ezt követően elmentünk a Bakonyba, um. befejeztük a Cuha-völgyben még előző évben elkezdett túrázásunkat, bejártuk a Cuha "felső folyását". Igaz víz nem volt a mederben. Ellenben az Ördög-rét, a Zsivány-barlang kellő élményt nyújtott, nem különben a szalonna és krumpli sütés.
Az osztályból pár fiúnak módja nyílt egy erdélyi (iskolai szintű) cserekapcsolati kirándulásra is.
Az ősz további alkalmakat teremtett a közösségfejlesztésre. Megszerveztük első (és azóta sajnos, egyetlen) szülői találkozónkat. Az ad-hoc jelleggel, aznap, hirtelen történt helyszínmódosítás ellenére, úgy gondolom, eredményes volt, mert közelebb hozott szülőket és diákokat egyaránt. Nem is beszélve az régi-új osztályfőnök és az új prefektus jobb megismerésében is segítségünkre volt. József atya különleges csendesórája pedig sokunk számára a mai napig felemlegetett zsinórmértéket adott. (anyaízű pogácsa)
A fiúkkal lejátszott focimeccs pedig visszavágóért kiált!
Az október újabb kimozdulásra adott alkalmat. Október 23-án szintén kirándulást szerveztünk. Ellátogattunk Észak-Komáromba, megnéztük a Monostori erődöt. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, de a kiruccanás és élményekkel feltöltődés most sem maradt el. A külön busszal utazás, amelyben már többször részük volt a fiúknak (összevetve a szintén többszöri vonatozássál - holott az ország talán legszebb szakaszán tettük meg azokat) különösen tetszik, így ekkor is. Az időjárás miatt az nap ez különösen jól jött.
Ezt követően - a tanulás intenzitása mellett - jött eddigi, talán legnagyobb vállalkozásunk, a Szent Márton-nap. Mint minden első próbálkozás, ez is eredményezett nehézségeket, de a szülők hathatós segítségével végül eredményes volt, és sokunk számára hatalmas tanulságokkal szolgált. E tanulságokat a jövőben mindenképp értékelni kell és a közvetkeztetést beépíteni a következő alkalmakba. A fiúk rejtett képességei is felszínre kerültek.
Miután kipihentük a vendéglátós megpróbáltatásainkat, az előző évi sikeres győri adventi délutánunkat megismételtük. Ezt a fiúk nagyon várták és mindenféle gond nélkül zajlott.
A karácsonyi, ajándékozással egybekötött, záró rendezvényünk után mindenki hazautazott a jól megérdemelt, első hosszabb szünetre.

A karácsonyi szünet után a téli hideg kissé visszafogta a kirándulási aktivitásunkat, de ez nem eredményezett élménytelen, monoton heteket.
Január közepén az ökumenikus imahét kezdetén (az osztályból jött kezdeményezésre) Ittzés János ny. evangélikus püspök előadását hallgathattuk. Mindenki számára emlékezetes esemény volt.
 Mozgalmas volt a február, bár ezt szívesen kihagytuk volna életünkből. Mindazonáltal ennek a történésnek "eredményeként" részt vettünk egy összetartáson Győr-Ménfőcsanakon, a lelkigyakorlatos házban. Egy tanítási nap terhére, Titusz atya engedélyével szerveztük e napot, melyen az igazgató atya is részt vett.
Az őszi, erdélyi kiránduláshoz hasonlóan, a kárpát-aljai Karácsfalva testvériskolánkat látogatta meg egy kisebb csapat, melybe aránytalanul nagy számban lehettek a nyolcadikosok. Nem titkoltan, ez egyben jutalmazás is volt. Szerencsére, a későbbiek is igazolták e döntés helyességét. Hatalmas élmények birtokában jöttek haza "fiaink".
Mindenki számára felejthetetlen marad az indulásuk előtti este végzett szendvicskészítés is, amikor az osztályon is érezhető volt, hogy "a messzi távolba küldjük társainkat". Jó megtapasztalni az ilyen együvé tartozásokat.
A márciusi hazautazásos hétvége után következett a nagyböjti lelkigyakorlat. Ezt a Bakonyban rendeztük. A vinyei Hosszúház nevű szálláson volt lakásunk és Antal atya ismételten elkápráztatott bennünket a különleges lelkigyakorlatos elmélkedéseivel, amelyeket kimerítő túrázással kötött egybe. Olyan helyeket látogattunk meg, mint a Likaskő, a Pápalátó-kő, a Gerence és Cuha patakok völgye. A lazítós másnap, a Köpince-forrás környékén, vegyes fogadtatású volt. De az azt követő napi Szent Benedek-napi, Ravazdra történt zarándoklatunk miatt így gondoltuk jobbnak, ha rápihenünk kicsit. Ekkor eljött velünk egy harmadik prefektus is.
A Szent Benedek-nap éppen olyan jelentős nap Pannonhalmán, mint Szent Márton ünnepe. Ezt most a Bazilika felújítása miatt, szintén zarándoklattal egybekötötten, Ravazdon ünnepeltük. A szentmise után megtekintettük a készülő apátsági szikvíz-palackozót és a IV. Béla kútjánál fúrt új kutat.
A kéthetes húsvéti szünet mindenkinek kellő pihenést hozott.
Amint belevetettük magunkat a tanulásba, jött a május elseje. Stílszerűen felvonulással és evés-ivással ünnepeltünk. Igaz, a felvonulásból elvonulás lett (Tápra), és a sör-virsli helyett sült szalonna kerekedett és üdítő, de "megünnepeltük" e jeles napot. A fiúknak még egész napos focira is futotta erejükből. Ezért a visszautat már gépjárművekkel tettük meg. Mindenki örömére.
Ezt megelőzően még volt egy - a többség számára első - alkalom, amikor az egész osztály görög katolikus szertartású szentmisén vehetett részt a Boldogasszony kápolnában. Az érdekesség mellett és a tapasztaláson túl, ismeretbővítés is volt és tágította világlátásunkat.
Tavasszal esemény volt még, amikor egy rendhagyó osztályfőnöki óra keretében megtekintettük a felújítás alatt álló Szent Márton Bazilikát, ahol és amikor szakszerű vezetést, tájékoztatást is kaptunk.
Idén különösen szép és "hosszú" tanulmányi kirándulásunk volt. Különböző technikai okok és racionalitás miatt kétkomponensű lett e közösségi programunk.
Ennek első komponense a bécsi kirándulás volt. Ide szülőket is hívtunk, de nem volt nagy az érdeklődés. Viszont tanárok szép számban elkísértek bennünket. A Szent István székesegyház, a császársírok, a Hundertwasser-házak, a Schönbrunn kastély és park - remélhetőn - felejthetetlen  marad a fiúkban. Kiemelendő, hogy kifejezetten fegyelmezett kirándulás volt.
Ez a körülmény már előre jelezte, hogy minden bizonnyal nem lesz gond a második komponens során. Így is lett. E másodikon alkalommal két napon is külföldre utaztunk.
Két héttel később belevágtunk a patikamérlegen tervezett és szervezett tanulmányi kirándulás második részébe.
A később (a fiúkkal) leíratott élményekből is kiderült, hogy ez nagyszerűen sikerült. Nem volt a legolcsóbb variáns (de így is kb. tízezer forinttal voltunk beljebb a piaci árnál), de jóérzéssel nyugtázhatjuk, hogy hatalmas és talán életre szóló élmény volt. Voltak benne - mondhatni - pikáns elemek is. Pl. borfesztivál Sopronban, a Kecske-templom előtti, Fő-téren, illetve a leánykollégiumban foglalt szállás. De nem volt semmi gond, probléma. Inkább színesítette a programot, a hangulatot, mintsem rontotta volna a morált és a fegyelmet.
A ruszti-mörbischi hajóút és a St.Marghareteni vidámpark nem is kíván különösebb jelzőket, mert mindenki megelégedésére zajlott. Beleértve a Fertő-tavi "hajótörést" is, amit tervezni lehetetlen lett volna.
És még mindig nem volt vége a programoknak…
Következett még egy tájfutás, ahova - közkívánatra - nem kellett elmenni az egész osztálynak. De a lehetőség ott volt mindenki előtt. 11-en éltek vele.
Az osztály által szervezett közösségi programok közül 10 alkalommal mentünk el Pannonhalmáról, ami összesen 15 napi "távolét" volt. Amennyiben ehhez hozzászámoljuk a két zarándoklatot és a két tájfutási alkalmat, akkor közelítjük az egyhavi munkanapok számát. A fiúknak ez is kevés, amivel teljes mértékben egyet lehet és kell is érteni, de a lehetőségeknek legtöbbször az anyagiak gátat vetnek.
Különösen nagy megtiszteltetés volt az osztály - de leginkább az érintett diák - számára, hogy "kaptunk egy helyet" a németországi Meschede testvériskolánkba tett látogatói csoportba. (Az idézőjel arra utal, hogy nem ajándék volt, hanem ezért megdolgozott az érintett. Jelentősége abban is áll, hogy - elméletileg - csak kilencediktől felfelé lehetett pályázni.) Remélhetően, a két év múlva esedékes újabb alkalommal sokkal többen vehetnek részt e látogatáson.
Az utolsó csendesórát egy nem mindennapi helyen tartottuk. A pannonhalmi Szent Jakab Zarándokház egy "eldugott" részén található egy különös kápolna. E kápolna és tervezője 2012-ben e munkájáért megkapta a Design Award I. díját. (Ő az osztály egyik fele angol tanárnőjének férje.) Itt tartottuk utolsó, szombati kollégiumi foglalkozásunkat, megismerkedve a hellyel és az épülettel, valamint annak jelentőségével, szépségével.
Hadd fűzzem még ehhez hozzá, hogy a nem osztályszintű, a kollégium által kínált események is mérhetetlen tárházát adták a fiúk előtt álló lehetőségeknek. Ezek tételes felsorolása gyakorlatilag lehetetlen. De voltak olyan jeles alkalmak, mint a rendszeres péntek esti előadások. Ezek közül is kiemelkedett (önkényes kiemelés tőlem) Kányádi Sándor zseniális estje, Kahler Frigyes '56 kutató jogász, bíró előadása, Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöknek előadása, Berecz András mesemondó estje, Titusz atya Algériáról tartott előadása.
A különösen jóra sikeredett zongoraavató Bartók-koncert szeptemberben, a Muzsikás együttes koncertje márciusban ugyancsak felejthetetlenek. E tanévben is volt a holokauszt emléknapján és a kommunizmus áldozatainak emléknapján is egy-egy nagy sikerű előadás. És minden bizonnyal a Flóris-kupa döntőjének napján Buzánszky Jenő pannonhalmi látogatása, előadása, kezdőrúgása felejthetetlen lesz a fiúk számára. Nem utolsó sorban, a Flóris-kupában (Esti Kupa) megszerzett bronzérmes helyezés és a torna legjobb kapusa, illetve a Botond-kupában (Délutáni Kupa) elért ötödik helyezés és a gólkirályi cím is a felejthetetlen események közé tartozik.
Nem lehet elmenni a kosárlabda eredmények mellett sem. Kimagasló eredmények születtek az osztály kosarasainak hathatós részvételével. A KIDS Serdülő kosárlabda bajnokságban I. helyezett lett az a csapat, amelyben majd' mindenkit  a nyolcadik osztály adott. A megyei serdülő kosárlabda bajnokságban pedig II. helyezett lett ugyanez a csapat. A Pannonhalmán rendezett Szent Benedek-kupán szintén a II. helyezett lett a többségében nyolcadikosok alkotta csapat.
Ugyancsak örök élményt nyújtanak minden pannonhalmi diáknak a semmi máshoz nem hasonlítható adventi gyertyagyújtások alkalmai. Ez idén sem volt másképp, holott most ideiglenes helyen, a tornateremben voltunk kénytelenek megrendezni. De hangulatából és lelkiségéből semmit sem veszített.
És az a többi, számtalan alkalom, esemény, amelyekről itt most említést nem tettem, szintén mind-mind a kollégiumi életet színesítették és a fiúk lehetőségeit bővítették.
A kollégiumi közösségi élet mellett legalább ennyire fontos a tanulás és a tanulmányi eredmények.
Már-már hagyomány teremtőnek látszott, hogy az osztály "második helyet ér el" a képzeletbeli tanulmányi versenyben a "házi bajnokságban". E tanévben ez nem így alakult, holott javítottunk az átlagunkon. Ez a javulás folyamatos, és remélhetően így is marad! Az osztály átlag: 4.13 (az iskola átlag: 4.09). (Tavaly félévkor: 4.06, év vége: 4.19, idén félév: 4.1) De most öt osztály is akkorát javított, hogy "elhúztak" mellettünk. Viszont ez így is nagyon szép eredmény, mert - egy enyhe visszaesés után - a javulást mutatja. (Hadd jegyezzem meg, hogy azokban az osztályokban, ahol magasabb átlagot értek el nálunk, ott több tárgyból van osztályzat a fakultációk és a második nyelv miatt. E tárgyakat vélhetően nagyobb kedvel és szorgalommal tanulja a nebuló, mert maga választotta. Így magasabb átlagot eredményeznek, ami megnöveli az osztályátlagot is.)
Az értesítő mellé küldök egy név nélküli listát az egyes eredményekről, így könnyen elhelyezhető lesz az osztályon belüli eredmény.
Ez - természetesen - egy tájékoztató adat lesz csupán, mert leginkább saját magukhoz kell mérni a fiúkat. Attól nem lesz értékes vagy kevésbé értékes valaki eredménye, ha másé jobb vagy kevésbé jó. Az előző évhez vagy a félévihez mért összehasonlítás sokkal beszédesebb lehet.
Szép sikereket értek el többen is a tanulmányi versenyeken. Országos versenyen matematikából osztályunkból érték el a 7. és 9. helyet, illetve angol nyelvből a megyei verseny II. fordulójában 4. helyezést. Több versenyen csak azért nem lettek kimagasló eredmények, mert különböző okok miatt a fiúk nem tudtak megjelenni az adott napon.

Az utolsó csütörtökön - amíg a tanárok osztályozó értekezleten vettek részt - a fiúk a DÖK szervezésében, grill-partyn múlatták az időt és a tanévet. De, hogy biztos legyen az elmúlattatás, pénteken - tanítás helyett - juniálist tartottunk, ahol törvényszerűen jó volt már a hangulat.
De még ekkor sem volt vége.
A pénteki tanévzáró után közös osztályvacsorán vettünk részt, melynek helyszíne és módja megegyezett a félévzáró rendezvényünkkel. Pizza volt a menü, ami itt Pannonhalmán - úgy tűnik - megunhatatlan.

A június 15-én a tanévzáró együttléten (ez is Pannonhalma zseniális vívmány, miszerint nem kell öltöny-nyakkendőben végig állni-várni a rengeteg díjazott felsorolását és az igazgató beszédét) Titusz atya értékelte a mögöttünk hagyott esztendőt. Büszkeség volt hallani több alkalommal is az osztály és tagjainak nevét, amikor eredményekről és szolgálatokról esett a szó.
Szombatra már "csak" a Te Deum maradt. Csodálatos időben és környezetben, a Hospodár-kertben adtunk hálát az Úrnak az elmúlt egy év minden kegyelméért. Pontosabban, volt még egy esemény:  természetesen a hazautazás.
Köszönöm mindenkinek, aki bejött és alkalmat teremtett az elköszönésre.

Azt gondolom - de ezt mindenki döntse el maga -, hogy a tanulás mellett nem telt tétlenül a mögöttünk hagyott tanév. Pannonhalma sajtosságai közé tartozik a kivételesen jó és életre szóló élményeket biztosító közösségi élet. Ennek megvalósítása terén a fent leírtakban sorolt módon kapcsolódtunk be, így tettünk közösen (iskola-diákok-szülők-prefektusok) ennek érdekében. Köszönet is illet mindenkit, aki bármi módon, de segítette e közösségteremtő és erősítő alkalmak létrejöttét. Kaptunk alapítványi támogatást, gazdasági társaságoktól is segítettek bennünket és még üdítőben testet öltő támogatást is magunkénak tudhattunk. A magam részéről ezeknek nagyon-nagy jelentőséget tulajdonítok, mert több programunknak alapjait képezték. 
Reméljük, hogy a nyári szünet további élményekkel gazdagítja a fiúk/fiuk minden újra fogékony világképét!
Azt kívánom és kérem, hogy az előttünk lévő két és fél hónap alatt inkább erősödjön a "pannonhalmi bencés diák" identitásuk, mintsem csorbát szenvedjen az.

Az utolsó napokban derült ki, hogy Csejoszki Mihály tanár úr jövőre nem lesz az osztály mellett. Azt gondolom, munkáját ez úton is meg kell megköszönni. 

Siska Gábor of.-pref.